Az első minősített passzívház 25 éve épült a németországi Darmstadtban, amit azóta további 3577 követett a világ minden táján. Egyre több óvoda, uszoda, felújított épület is büszkén viselheti a passzív jelzőt. A fenntartható építészet célja nem csak az épületek szén-dioxid-kibocsátásának csökkentése, a fenntartható fejlődés és az energiahatékonyság biztosítása, hanem a gazdasági, környezeti és szociális értékeknek való megfelelés is. De mi a szerepe ebben a passzívházaknak? És mitől lesz passzív egy ház?
A passzívház gyökerei régebbre nyúlnak vissza, mint gondolnánk. A XVII-XVIII. században a fokozott erdőirtás következményeképpen előálló jelentős fahiány hívta életre az izlandi gyepházakat. Annak ellenére, hogy ezeknek sem megfelelő ablakaik, sem elegendő szellőztetésük sem volt, a passzívházak előfutárainak tekinthetjük őket. Irán és Kína egyes részein, vagy a portugál partokon sem számítanak újdonságnak azok a házak, amelyek sem fűtést, sem aktív hűtést nem igényelnek. Meglepő tény azonban, hogy az első funkcionáló „passzívház” tulajdonképpen egy hajó volt. Fridtjof Nansen a Fram (Előre) nevű „passzív” hajójával kívánta elérni az Északi-sarkot 1893-ban.
A XIX. századtól egyre több üvegházat, télikertet építettek, melyek az üvegházhatás elvén hasznosították a napsugárzást. A passzívházak előzményei között meg kell említeni a Solar Hemicycle épületét, amit Frank Lloyd Wright tervezett 1938-ban. A magyar építészetben a Lechner Ödön tervezte Sipeki-villa télikertje, Szász János nyolcvanas években épült pécsi napháza, illetve Kuba Gellért épületei tekinthetőek a passzívház építészet előzményeinek.
Az üvegipar mellett a szigetelőanyag-ipar fejlődése is jelentősen meghatározta a passzív építészetet. Szekér László építész Passzívházak című cikkében kiemeli, hogy „már az 1980-as évek elején építettek úgynevezett szuperszigetelt házakat – az egyik walesi példát kísérletképpen 80 cm vastag hőszigeteléssel látták el, ennek köszönhetően nincs szükség fűtésre. A szigetelőanyagok fejlődése és a számítógépes szimulációk, valamint megépített és mérésekkel ellenőrzött próbaépítkezések sora kellett ahhoz, hogy az 1990-es évekre megépüljenek az első passzívház prototípusok.”
A passzívház-elméletet Wolfgang Feist alkotta meg 1990-ben. Az első minősített passzívház ugyanebben az évben épült fel Darmstadtban, amit a Passzívház Intézet (Passivhaus Institut) megalakulása követett. Az Intézet a hivatalos minősítési rendszer kidolgozásáért és annak biztosításáért felel.
De mi is tulajdonképpen a passzívház? „Passzívháznak nevezzük az olyan alacsony energiafelhasználású épületet, amelyben a szokásos aktív fűtés és hűtés nélkül is egész évben biztosítható a megfelelő belső klíma.” – írja Pesti Monika a Már nem utópia a passzívház című cikkében. Egy hagyományos házzal szemben a passzívház 80-90%-kal kevesebb energiát fogyaszt.
A passzívház fogalma tehát nem egy teljesen új technológiát jelent, hanem az építészetben és az építőiparban használt, közismert megoldások tudatos alkalmazását. Szigorú követelményrendszer teljesítése szükséges a passzívház minősítés megszerzéséhez.
„Öt elem alkalmazása feltétlenül fontos, ezek a nálunk eddig megszokotthoz képest extrém vastag hőszigetelés (20-40 cm), a hőhidak csökkentése, a speciális üvegezésű, háromrétegű nyílászárók, a légtömörség és a hővisszanyerős szellőzés” – írja Pesti Monika. A cikkben kiemeli azt a három alapkritériumot is, amelyet a passzívházaknak teljesítenie kell: a ház fűtési és hűtési energiaigénye négyzetméterenként legfeljebb 15 kWh lehet évente, ami 1,5 l olaj fűtőértékének felel meg. A légtömörség maximális értéke 0,6 h-1 lehet, illetve a passzívház primerenergia-igényének megengedhető felsőértéke négyzetméterenként 120 kWh/év. A hagyományos házak esetében a hőveszteség 20%-a fakad a szellőztetésből, míg a passzívházaknál a fokozott hőszigetelés miatt ez az érték 70%, így igen nagy jelentősége van a hővisszanyerős szellőzésnek.
Ahogy Hegedűs Attila a Passzívházak alapkérdései című cikkében kiemeli, a hővisszanyerős szellőzés alapelve, „hogy a távozó levegő nagy hatékonysággal átadja a benne tárolt hőenergiát a beszívott friss levegőnek anélkül, hogy a légáramok (és ezzel együtt a szennyező anyagok, vagy a szagok) keveredhetnének.” A tiszta levegő a hálószobába, nappaliba áramlik be, míg a szennyezett levegőjű helységekből (konyha, wc, fürdő) történik az elszívás.
Bár magasabb költségekkel kell számolnia annak, aki passzívház építésére adja a fejét, de az energiamegtakarítás révén ez hosszú távon megtérül. A légtömörségnek köszönhetően – mivel az épület szerkezetei kevésbé erodálódnak – hosszabb életűek is lesznek ezek az épületek. Az energiamegtakarítás mellett a lég- és hőkomfortot, az észrevétlen légsebességet, az alacsonyabb zajszintet, valamint a pollenektől és portól megtisztított levegő előnyeit is élvezhetik a passzívház tulajdonosok.
Az első magyar, minősített passzívház Szadán épült fel 2008-ban, a Magyar Passzívház Szövetség (MAPASZ) 1997-ben, a Passzívházépítők Országos Szövetsége (PAOSZ) pedig 2009 februárjában alakult meg. A komplex tervezést igénylő passzívház komoly felkészültséget és szaktudást igényel, az egyre növekvő érdeklődés eredményeképpen minősített passzívház tervező képzés indult Magyarországon 2011-ben. A német Passzívház Intézet adatbázisa szerint jelenleg 19 minősített passzívház van hazánkban.
2016 májusában a XIII. kerületi első magyar, 100 lakásos minősített passzívház elnyerte a Nemzetközi Ingatlanszövetség (FIABCI) Ingatlanfejlesztési Nívódíjának ezüst fokozatát (WORLD Silver Winner). A XIII. kerületi Közszolgáltató Zrt. oldalán olvashatjuk, hogy „a kerület a környezettudatos szemléletének megvalósítása során a megújuló energiaforrásokat növekvő mértékben használja fel. Az energiatakarékos, környezetbarát technológiákat alkalmazza, vagy támogatja felhasználásukat. A környezettudatos technológia elkötelezett felhasználójaként jelenleg is épül egy 400 férőhelyes óvoda, egyedülálló módon, szintén passzív technológiával.” Emellett a „Lendületben a XIII. kerület” program keretében az önkormányzat 2019-ig olyan bérlakások építését tűzte ki célul, amelyek szintén megfelelnek a passzívház követelményeinek.
2020-tól jelentős változásra lehet számítani az ingatlanpiacon, ugyanis életbe lépnek a 2010/31/EU Irányelv szabályai az új építésű házakra vonatkozóan. Az ún. nulla energiafelhasználás követelménye közel nulla vagy nagyon alacsony szintű energiafelhasználást jelent, aminek jelentős része megújuló energiaforrásokból származik. A Lechner Tudásközpont Okos Város Programjának egyik prioritása az energia és más erőforrások takarékosabb felhasználása, a városok élhetőbbé és fenntarthatóbbá válása. Az energiahatékonyságot és a megújuló energiaforrások felhasználását ösztönzi az Intelligens Energia Európa program is, amely pályázati felhívásokkal igyekszik szemléletformáló és a technológiai fejlődést támogató tevékenységet végezni.
Források:
Hegedűs Attila (2013) - Passzívházak alapkérdései, Építészfórum
Ingatlan blog
Passipedia, The Passive House Resource
Pesti Monika (2008) - Már nem utópia a passzívház-technológia
Pólus Károly – Nagy Csaba (2016) - Fiabci-díjat kapott a százlakásos passzívház
Szekér László (2008) - Passzívházak, Országépítő c. folyóirat, 1. szám
Szekér László (2010)- Passzív házak Magyarországon, Építészfórum
Szekér László (2014) - Passzívházak és energiahatékony épületek 2014, Építészfórum
XIII. kerületi Közszolgáltató Zrt.
Képek forrása: Építészfórum, Passivhaus Institut
